Akik elmentek - Tappancsaink 3.

akik elmentek...

                                                                            Mazsi
1974. nyarától 1976. nyaráig tette boldogabbá az életünket. Kocsi elől mentette meg Apukám...és hazáig kísérte megmentőjét. Egyből szívünkbe fogadtuk és zártuk. Mindörökre.
Mazsola (mazsi)
Mazsikám (~1974. vagy 1975. nyara)
A csodálatos, a feledhetetlen. (Velünk: 1974-1976.) Aki..úgy tudott várni, örülni, szeretni...mellette nem lehetett vitatkozni sem, mert addig ugatott amíg ki nem békültünk.. 
 Kb egy évesen mentette meg Édesapám...egy autó elől...Szűk két évig volt nálunk...szinte családtagként...valaki valamivel megmérgezte...Mai napig nem hevertük ki a hiányát. :(
Mazsikám (~1974. vagy 1975. nyara)
 Mazsikám


Alizka -1996-2001. május 05. volt családunk tagja. Kedvencem volt, s az Istene voltam...
Azóta az égi mezőkön - szigorúan csak pórázon, ahogy szerette - sétál az angyalokkal...

Csöpike:
1989-2001. február végéig családunk imádott tagja volt. Kisgazdija - Peti fiunk - szemefénye.


Csöpi és Aliz
Az én Detti babám
2001. június 26-tól - 2 hónapos korától - volt családunk tagja.  2016. május 26-ig
A legtoleránsabb, legalkalmazkodóbb, s az egyik legszeretetreméltóbb  - szinte - családtagunkká vált, amikor a troli megállóból, mint kidobott kóborkát befogadtuk.







2015. február 13. (12ó34p)
Detti a fotelben, amikor még látott

Az angyalok vigyázzák most már álmodat!
(Ahogy betegséged alatt vigyáztam majd' két éven át.)
*
Ez itt az én drága Fickóm:
Velünk élt 2005. szeptembertől 2016.07.26.
Műtét közben dőlt el a sorsa: menthetetlen rákos volt.

















*
2016. december 1., csütörtök
Roxikámat elengedtük az angyalokhoz

Roxikánk 2003. áprilisi cica.
Velünk: 2003. júliustól.
2016. december 01-én örökre itt hagyott bennünket. :(((((



  2016.08.21.


2016.nov.19-én írtam egy másik blogomban:
Roxikám, az édeske

Igen....ez a magány. Nincs kivel beszélni a macskákon kívül. Csak az a baj, hogy már ők is elfogytak. Ötőjükből hárman hagyták el a földi létet, a negyedik kis édes is úton van. Már csak napjai vannak...el kell altassuk. Két hónap alatt jutott idáig. Az elmúlt egy hónapban pedig napi négyszer már csak fecskendőből eszik. Azaz etetjük. Még azt is vállaltam volna, akár évekre is, hiszen a kutyánkat két évig ápoltam a cukorbajával, a fájdalmas ízületeivel. Többet tettem érte, mint sokan a szeretteikért. De a cicust el kell engednem. A nyelve alatti rák már a nyelve egy részét szabályosan "megette"....és egyre borzalmasabb kínjai vannak. Míg az elmúlt két hónapban fájdalomcsillapító mellett még száraz eledelt evett és ivott is egy hónapon át - miközben 3-féle antibiotikum kúrát, és szteroid kúrát csináltattunk végig vele, az utóbbi egy hónapban még ezüst kolloidot is kipróbáltunk, mégis odáig jutott, hogy csak pépeset eszik, ha fecskendőből kapja. Hogy az utóbbi 2 napban romlott az állapota és egyre nagyobb fájdalommal küzd, azt onnan látjuk, hogy a korábbiaktól eltérően most már elmenekül, ha látja, hogy az etetés következik.
Megszakad a szívem ezért a beszédes cicáért. Mindig válaszolt, ha nevén szólítottuk. Így, ha elbújt is jelezte, hogy hol van. Vidám volt, játékos és imádta a kutyusunkat. Minél betegebb volt Detti, annál többet ment oda hozzá dörgölőzni, a fejecskéjét Detti kutya fejéhez hozzányomni, és beszélt hozzá.
Szinte tartotta a lelket az utolsó napig a barátjában. Olvastam és egyetértek vele, hogy az állatok emlékeznek. Roxi cica sem felejtette el Detti kutyát. Sokszor kiült az előszobába, mintha várná. Korábban ilyet nem csinált. És szinte depresszióba esett. Két hónap is eltelt, mire úgy ahogy visszatért a kedve. Erre jött a betegsége szeptemberben. Az orvosok szerint valami megszúrta a nyelve alatt és abból fekély, szövetkinövés alakult ki, ami nem hogy nem gyógyult, de egyre terjedt. Nem engedtük a biopsziát, mert azzal csak megkínozták volna, s közben nem ért volna semmit, ha megtudjuk, hogy rákos. A nyelv műtétjét nem vállalták volna, mert annyira kényes szerv, hogy nemigen lett volna esély a gyógyulásra. Akkor meg minek kínozzák a biopsziával. Maradt a bizakodás, hogy a gyógyszerek segítenek, hátha nem rossz indulatú...hátha van még csoda.
Nincsenek csodák!
Csak ez az igazságtalan, nyomorult élet.

*
Micó
2002-től, 2 hónapos korától van nálunk.
Befogadott cica.






Fickó
2005. szeptembertől van nálink.
Befogadtuk.

Műtét közben elszállt a macskamennyországba 2016. július 26-án.






Roxi
2003. júliustól, 2 hónapos korától van nálunk.
Befogadtuk...








/Méla/ Béla- Béci
2004. szeptemberétől, kb.3 éves korától van nálunk.
Befogadott cica.

 Roxi és Béci

Detti
2001. júniustól, 2 hónapos korától van nálunk.
Befogadtuk.











Nóci
2007. április 29-től, 2 napos korától van nálunk.
Befogadtuk.
Kép feltöltése később...






1 megjegyzés: