2017. augusztus 30., szerda

Dr. Péter Csilla

Ma délután időpontot akartam kérni a régi fogorvosomhoz. Azért írom, hogy régi, mert kb 3-4 éve nem jártam nála. Sajnos senki nem vette fel a rendelőben a telefont. Szerencsére megvolt a privát mobil száma, és azon is próbálkoztam...Miután felvette és bemutatkoztam, rákérdeztem, hogy nem zavarom-e, nem a szabadságát tölti-e éppen? A válasza teljesen mellbe vágott: már egy éve nem él Debrecenben...A hír annyira lesokkolt, hogy még azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy hová költözött. Csak annyit hebegtem, hogy nagyon sajnálom és mindig szeretettel gondolok rá.
Ő ezt megköszönte és elköszöntünk egymástól. Én meg sírva fakadtam. Sike Gyula doktoron kívül ő volt az egyetlen fogorvos, akiben feltétlen megbíztam. Kedves, szimpatikus, közvetlen embernek és nagyon ügyes orvosnak ismertem meg. Ha hozzá mentem, nem stresszeltem előtte, nem jöttek elő negatív gondolatok. Minden problémát meg tudtam vele beszélni, és mindegyikre igyekezett a legjobb megoldást megtalálni. Szakmailag, emberileg a szívembe lopta magát. Ott pedig nem sok orvos foglalja a helyet... :)
Nem tudom, hogy kihez fogok ezután járni, de azt tudom, hogy mindig hálás szívvel gondolok az én dokimra: Dr. Péter Csillára!

2017. augusztus 17., csütörtök

2017. augusztus 13., vasárnap

Jaj, de jó, hogy nem nagy ígényű

Vagy mégse?

Igénytelen embertől ne várj szép munkát.
Akinek minden kaja jó, annak tök felesleges jót főzni.
Aki annyira nem tiszteli a szűkebb környezetét, mint a szomszédokat, az nem is törődik csak a látszattal.
Aki csak a látszattal törődik, az csak magát szereti.

Éneklő lovacskák

Csere---

Tegnapi rendezkedés utáni fotók...





Sarper Duman

A török zongoraművész, akit joggal imádnak a macskák:


2017. augusztus 9., szerda

IDŐS CICA BOLDOG PILLANATAI

Az idős macska nem tudott mit kezdeni a kiscicákkal....... majd közelebb mennek hozzá, és minden megváltozik

Ezt a macskát majdnem elaltatták, de amikor hazahoztak néhány fogadott cicát, nem értette, hogy miről van szó – addig amíg el nem kezdtek hozzá bújni…
Amikor ez a szegény, öreg macska meglátta a kiscicákat, a legcsodálatosabb és figyelemre méltó pillanat történt.
Mason egy vad, ‘harci sebzett’ vadmacska, akinek előrehaladott vesebetegsége van.
A lába is csúnyán megsérült és néhány tályogos foga is van.
A vadmacskák, akik a sintértelepre kerülnek, szinte majdnem 100%-át elaltatják, egyszerűen csak azért mert vadak.
De mi úgy gondoltuk, hogy megérdemel egy esélyt, és azt szeretnénk, hogy az élete utolsó szakaszát kényelmesen és fájdalommentesen töltse.
Néhány hónappal később nagyszerűen alkalmazkodik a házban való élethez. Még mindig vad ha meg akarjuk simogatni, de nagyon boldog, hogy élhet!
Majd hazahoztunk néhány fogadott cicát, és valami csodálatos dolog történt!
Ez a cica a legszebb módon éli arany éveit… Nézd meg a videót az alábbi oldalon:

Idős cica boldog pillanatai

vagy itt:


A torreádorból állatvédő lett

Legenda 
és a valóság

A német szöveg alapján: ez a fotó Munera torrero-karrierjének a vége, azt a pillanatot mutatja, amikor harc közben szembesült azzal, hogy ezt a barátságos állatot meg kellene ölnie, és ettől összeomlott. A bikaviadalok elleni küzdelem neves aktivistája lett belőle. Saját szavai szerint a viadal közben ránézett a bikára, és meglátta a minden állatra jellemző ártatlanságot a tekintetében. Könyörgött a szeme. Olyan volt, mint egy mélyről felszakadó kiáltás az igazságosságért, a jogért. Olyan volt, mint egy imádság, amelyből az egyik fél felismeri, hogy a másik feladta a reményt. Úgy érezte magát ettől, mint a legutolsó szarkupac a Földön.
...és a prózaibb valóság:
http://www.urbanlegends.hu/2012/04/a-torreador-aki-a-bikak-oldalara-allt/

“És akkor hirtelen a bikára néztem. Azt az ártatlanságot láttam a szemében amivel minden állat rendelkezik, és ezekkel a könyörgő szemekkel nézett rám. Mélyen magamban úgy éreztem, hogy sír az igazság. Olyan volt mintha imádkoznék, ha az egyik vall, a másik megbocsát. A világ legnagyobb szemetének éreztem magamat.” “A fotó Torrero Alvaro Munera összeomlását mutatja, amikor minderre ráébredt az utolsó viadala közepén… az állat elleni igazságtalanságra. Attól a naptól kezdve a bikaviadalok ellenzője lett” – szól a szöveg.
Alvaro Múnera egykori torreádor (egy pár évvel ezelőtti fotón látható)
valóban átállt az egyik oldalról a másikra, de nem egy viadal közben, hanem egy súlyos sérülés után. A Terciopelo nevű bika 1984-ben úgy megsebesítette az akkor 18 éves kolumbiait, hogy élete hátralévő részére tolószékbe kényszerült. Legjobb barátja, az “El Yiyo” művésznévre hallgató torreádor még rosszabbul járt, néhány hónappal később halálra sebesítette egy bika. A két viador menedzsere három évvel a kettős tragédia után öngyilkos lett. Múnera – aki ezt követően harcos állatvédő és bikaviadal-ellenző lett – néhány éve egy interjúban vallott életéről és érzéseiről.
Ebben elmesélte, hogy egy bikaviadal-őrült családból származott: négyéves korától kezdve rendszeres látogatója volt a helyi arénának. Tizenkét éves korában lett torreádor, tizenhét évesen pedig menedzsere javaslatára Spanyolországba ment. Itt huszonkétszer lépett fel, aztán jött a balesete, ami tolószékbe kényszerítette. Néhány hónappal később az Egyesült Államokba utazott, ahol – egy teljesen más kultúrájú világba érve – átgondolta addigi életét.
Bevallása szerint már balesete előtt is többször megfordult a fejében a visszavonulás, de menedzsere és a spanyolországi lehetőség visszatartotta. Az interjúból az is kiderül, hogy a bikák sírásáról egy másik visszavonult torreádor, a korábban ötszáz állatot legyilkoló Chiquilín is beszélt.

A szöveghez csatolt kép azonban nem Múnera összeomlását ábrázolja: ahhoz túl friss (színvilágának körülbelül olyannak kéne lennie, mint a fenti fotó, amin valóban Múnera látható) és a kolumbiai nem is ilyen körülmények között hagyta el utolsó viadalának színhelyét. Egy blogger szerint pedig még csak az sem igaz, hogy a fotón egy összeomlást látnánk: a leülés szerinte csupán torreádori póz.
Megint csak arról van szó tehát, amihez hasonlót már többször láthattunk ezen az oldalon: adott egy érdekes sztori, egy érdekes kép, valamint két-három szirupos és kicsit félrevezető mondat; valaki egybegyúrja őket, és learatja a lájkokat.
***
Miért osztottam meg a fentieket és miért éppen ma? Mert a Facebookon ma ugrott fel az "Emlékeid" címszó alatt, és ma utána is olvastam a legenda valós alapjának.

2017. augusztus 6., vasárnap

Szülinap

Az ünnepnapok néha nem esnek egybe találkozásokkal...Így adódott, hogy Z fiunk szülinapján ő BP-en, mi pedig itthon voltunk, de ami késik, nem múlik. Ma megköszöntöttük igencsak szűk körben, mert most meg P-ék nem voltak D-ben.
Isten éltessen Zolikám!






Koponyánk egy olvasztó tégely


Akinek ebben az agyolvasztó melegben még van kedve bármit tenni-venni és egyáltalán gondolkodni, na az.....nem én vagyok.

2017. augusztus 4., péntek

Nóci gyógyszerezése

Nóci 18 órakor kapott az 50mg-os Enroxil Flawourból 1 felet és kicsivel több, mint negyedet. Mivel 10 kg-osnak ajánlanak 1 egész szemet és Nóci bár 2016. dec.01-én volt mérve és akkor 7 kg volt, ma sem érzem többnek, mint  max. 8 kg-nak.
Aug. 08-án este kapta az utolsót. A kúra alatt ismét többször járt alomra, de 09-én megint visszatért az érhetetlen szokásához: a fedeles alomtál hátsó végénél nemes egyszerűséggel kipisil az alomtál és a fedele közötti résen.  Nem tudok rájönni, hogy miért. Van, amikor heteken át nem csinálja, és van, hogy egy héten akár 4x, 5x is.
Amellett, hogy a csillagos eget is átmosom, fertőtlenítem ilyenkor, a legjobban az zavar, hogy nem tudom, mi az oka.
*
Ma aug. 26-a van, és a bejegyzés óta sokat gondolkodtam az okokon. A tapasztalatokat összevetve arra a következtetésre jutottam, hogy ha valami baj van Nóci egészségi állapotával, - leggyakrabban a veséjével -, olyankor mintegy jelzésként pisil ki az alomtálból. Ez lehet /vese-, hólyag-/fájdalom, ami Onsior kúra alatt, után csökken illetve teljesen elmúlik, vagy antibiotikum hatására meggyógyul. A kúrák befejeztével az alomtálat is rendeltetésszerűen használta/használja. Emiatt érdemes nem elbagatellizálni, ha hasonló módon üzenetet küld a számunkra!

kibírhatatlan

8:10-kor ébredtem... :( Azóta már többször rám jött a remegés... Hiába, a légkondi a ventillátor...ezek szerint a szervezetet úgy is megviseli ez a kánikula.

2017. augusztus 3., csütörtök

Kánikula

Már 2 hete tombol a kánikula. Mától akár 40-43 fok is várható. Egészen a jövő hét közepéig. Belegondolva, hogy hogyan viselnénk el, ha nem lenne légkondi, amire P. fiunk beszélt rá tavaly és segített, hogy meg is valósuljon, el sem merem képzelni. Lehet már infarktust kaptam volna újra.

2017. augusztus 2., szerda

Nóci gyógyszerezése - emlékeztető

Csütörtök reggeltől 5 napon át 1 szem Enroxil Flawourt kell adni Nócinak!

Cseppmester

Picúr, a csöpögő csapok cseppmestere:


Újra

Tegnap, kedden ismét elkapott a frász...a reggeli kávém mellett üldögéltem a konyhaasztalnál, amikor a farokcsigolyámból elindult mindkét lábamba a már jól ismert és iszonyatosan  égető érzés, és fájdalom. Abban bízva, hogy ez mégsem a már többször is tapasztalt zsibbadásba megy át,  megpróbáltam felállni és elindulni. Csak két lépésig jutottam, mert a görcsössé váló fájdalom mellett megint kiment a lábaimból az erő. :(  Szerencsére nem tartott 1-2 percnél tovább.
Csak nehogy egyszer az utcán is utolérjen, és a földre kerüljek. Nem hinném, hogy sokan lennének a segítségemre...