2017. július 31., hétfő

Szóvetők és röptetők



Fényre vágyók vagyunk itt és máshol, - a jó földet művelő gazda keze nyomából
serken a vetés -, de a lapok csak alapok, hogy mit hajt a betű-vetés az személyre
szabott hatalom, s ha köztük olykor akad lom, éretlen mag, mondatszalag azt
kigereblyéli az idő, és a tiszta fényben a szivárvány minden színét, ahol a szürke is
megfér hisz' néha beborul az ég,  tornyok fölé röpteti a tehetség és az ész.

2017.02.05.
Zsefy Zsanett

Lehet "Fényre vágyók" címmel már szerepel valamelyik blogomban...
Korábbi:

Szóvetők és röptetők




Fényre vágyók vagyunk itt és máshol, - a jó földet művelő gazda keze nyomából
serken a vetés -, de a lapok csak alapok, hogy mit hajt a betű-vetés az személyre
szabott hatalom, s ha köztük olykor akad lom, éretlen mag, mondatszalag azt
kigereblyéli az idő, és a tiszta fényben a szivárvány minden színét, ahol a szürke is
megfér hisz' néha beborul az ég, rajzolja fentről tornyok fölé egy gondos kéz.

2017. július 30., vasárnap

Nóci gyógyszerezése

Ma este 9:15-kor beadtam Nócinak egy Onsiort, mert napok óta alig pisil.
Kapott 31-én , aug.01-én is. Aug. a2-án nem adtam. Ha reggelig gond van, akkor aug. 03-tól Enroxilt fog kapni. (Antibiotikum.)

2017. július 27., csütörtök

...

ma reggel 6 körül megint a gerincemből induló fájdalom ébresztett...végig le a két lábamon...a fájdalommal együtt elöntötte a forróság, és kiment az erő belőlük...majd újabb fájdalomroham...ami kb másfél percig tartott.remélem a háziorvosnak lesz igaza,és ez a meszesedés miatt van...valami ilyenkor az idegszálakat nyomja...ami meglepett, hogy eddig fekvőhelyzetben még nem történt velem ilyen.


2017. július 18., kedd

Oszkár már megint vendégségben

Kb 9-10 óráig volt itt...

07.18-án reggel 8 körül már megint az ajtónk előtt sírt, de olyan hangosan, hogy én is kétségbe estem. Ahogy kinyitottam az előszobaajtót, már be is akart jönni. Alig tudtam kilépni a folyosóra. A korábbi két vendégeskedésből okulva -, amikor is kiderült, hogy abszolút nem tolerálja Picúr és Nóci, ha Oszkár beteszi hozzánk akár csak egy cicamancsát is - úgy döntöttem, hogy nem várom meg, hogy egy újabb találkozás bármelyik cica KO-jával végződjön.
A második találkozás úgy két héttel ezelőtt volt. Nem is találkozásnak nevezhetném, inkább megőrzésnek.  Azon a napon az ötödikről csengetett be úgy 8-9 óra között egy fiatalember azzal a kéréssel, hogy lehozhatná-e Oszkárt, amíg a gazdája haza nem jön, mert már megint kizárták, és ott sírt az ajtajuk előtt. Hozzájuk nem tudja bevinni, mert a kutyája nem macska-kompatibilis. Mit lehet erre mondani?
_ Jöhet.
..és jött és 1 órán át stresszben volt ő is és a mi két cicánk is. Hiába zártam külön az ötszög-szobába. Szeretett volna kijönni,míg Picúr és Nóci szerette volna elkergetni. Szóval nem volt igazán kellemes egyik tappancsosnak sem. De legalább nem kóborolt el a házban, és főleg a pince labirintusaiban nem veszett el. Így némi elégedettség töltött el,amikor kb 1-2 óra múlva a gazdi már szinte megszokásból becsengetett.
Visszatérve a mai kiruccanáshoz: az előbbiek okán kedves, de határozott hangon jeleztem, hogy nem jöhet hozzánk. Oszkár válasza meglepett: elég ordenáré hangon rám ripakodott, majd a fogaival a nadrágom felé kapott. Na, itt döntöttem úgy, hogy nem leszek random idimamija őkandúrságának. Szóltam neki, hogy én gyalog felmegyek a 6.-ra. Ha jön jön, ha nem...akkor biz jól kitolt volna velem. :)))
De Oszkár, mint egy hűséges kutya - néhány méltatlankodó miau mellett - simán megtette velem fölfelé a 3 emeletet. Mivel a gazdi ajtaján hiába csengettem, Oszkártól elbúcsúztam és eléggé el nem ítélhető módon, lifttel lementem a lakásunkhoz. Még néhány percig hallottam a keserves nyávogását, azután csend lett. Az egyik lakó megerősített abban, hogy rendszeresen - akarva vagy akaratlanul - kiengedik Oszkárt. Igaz a gazdi úgy mondja, hogy kiszökik, de ahogy a saját szememmel is láttam az első cicamentésnél, az ajtót simán 20-30 cm-re is nyitva hagyják, mondván, hogy magától nyílik ki. Na erre már kár fecsérelni a szót!

2017. július 14., péntek

Nihil


Mióta elmentek egyre kevesebbet hallgatok zenét. A szülők halálát sosem lehet kiheverni, de
azt várja el a környezetünk, hogy úgy tegyünk mintha. Pedig miért éppen a halál természetes?
Az élet egy csoda. A halál egy elháríthatatlan rossz. A természet hibás döntése, ami mégis a világegyetem túléléséhez elkerülhetetlen.
A halál minden formája nyomot hagy a túlélőkben. Egy állat halála is mérhetetlen fájdalmat
tud okozni. Gyakran soha nem múlót. Mióta elment Béci, Micó, Fickó cica, majd Detti kutyus és végül Roxi cica már semmi nem olyan, mint volt. Valamikor imádtam zenét hallgatni. Legyen az komolyzene, vagy könnyűzene. Ma ébredtem rá, hogy nem csak nem hallgatok zenét már lassan egy éve, de kifejezetten idegesít. Pedig valamikor még versírásra is inspiráltak.
Se zene, se vers. se hang, se kép. Ez lehet  érzelmileg a teljes kiüresedés?
Lehet ez a nihil?

...mert hiányoznak mind

Ők már angyalok. :(( A felvétel módosításának időpontja: 2012.09.19. Lehet aznapi, vagy korábbi.




2017. július 13., csütörtök

Szusszanásnyira leültem

Mostanában szinte reggeltől estik nincs megállás. OK, hogy most ezt is csak van időm bepötyögni, de ez a pár perc lényegében arra jó, hogy szusszanok egyet. Azt hinné az ember, hogy egy nyugdíjas csak unatkozik, pláne ha a gyerekek így vagy úgy, de kiröpültek. Hát nem. Ebben a korban már mindennek más súlya, jelentősége van. A hétvégi hazavárós étkezések, pár napi "útravaló" elkészítése, porciózása, egyáltalán a kitalálása annak, hogy mi nem romlik meg az úton, majd később a hűtőben - mert fagyasztójuk nincs - is sok-sok fejtörést okoz. S, ha már visz az a gyerek, vagy küldök annak a másiknak :)) nyilván nem paprikás krumplit fogok...

Ma már szombatra főztem, mert szokásommá vált, hogy inkább előre elkészítem az ételeket, mint valami front miatti szívprobléma vagy újabb láb-, hát-, derék-, tumor-, stb fájdalomfokozódás miatt keseregjek, hogy nem tudom megcsinálni.
A mai előregyártott menü a rakott kel volt. Hja, hogy az egyszerű?
Az egész lakást rendbe tettem előtte, amibe az alomtálak is beletartoztak, a mosás teregetés is persze, a mai ebéd - tojásos lecsó elkészítése sem maradhatott el -, és akkor jöhetett a kelkáposzta. Van, aki seperc alatt...én inkább aprólékosan csinálom. A kakastaréj sütése, a kelkáposzta levelek egyenkénti leerezése - hogy a kemény levélér ne rontsa az összhatást -, tyúkleves alaplében, fokhagymásan, köményesen előfőzése, a pörkölt elkészítése, a zsírban előpirított - csak fehéredésig - rizs puhára párolása tyúkleves alaplében, a többi hozzávaló aprítása - 4 paradicsom, egy fél kaliforniai paprika -; az öntet összeállítása - tejföl, mustár, citromlé, bors, tyúkleves alaplé, só, bors - mind idő-, munka- és  eszközigényes. /Szerencsére a párom bevállalta a mosogatást./

Ha minden full kész, akkor tepsit szalonnazsírral bőven zsírozni, zsemlemorzsával megszórni, előfőzött kellevelekkel betakarni és beteríteni: főtt rizzsel, a kb 60 dkg lapockából készült pörkölttel - a szafttal is -, erre újabb rizsréteg; arra sózott, borsozott pari és paprika szeletek, majd leönteni a tejfölös szósszal és elősütött kakastaréjjal megkoronázni.
Csak ennyi. :))
Most a sütőben sütteti magát, amíg én ezt pötyögöm. Később a vasárnapi töltött tökhöz megtisztítom a tököt és a cukkinit, és citromlében, sózva hagyom pihenni egy órát - egy éjszakán át is lehetne -, és tyúkleves alaplében félpuhára párolom. Ha kihűlt bevágom a hűtőbe és holnap megtöltöm.
Még almozni is kell...és olyan hulla vagyok már most, hogy  Picúr és Nóci megint szomorkodhat, hogy nem játszottunk. Sajna mostanság egyre kevesebb erőm van rájuk. Ez eléggé elkeserít. Hát még az, hogy az unokákhoz sem bírok eljárni! Úgy tűnhet, mint aki nem is szereti őket, pedig mindig eszemben vannak..ahogy az is, hogy bár 10 évvel fiatalabb lennék...akkor még bírtam volna. Ma örülök, hogy nem szorulok a mindennapos segítségükre, ahogy ebben a korban, ennyi nyavalyával már sokan  - mint anno édesanyám - igen.

2017. július 12., szerda

A bajokat leszámítva, jól vagyunk

Ma I-vel elmentünk cica száraz eledelért a Vezér Patikába, ahova a múltkor az egyedüli utam meghiúsult. Ma is volt némi front, de kétszeri nekifutással csak elindultunk.
 Jobb, hogy jött I. is, mert tegnap - egy éven belül már harmadjára -, a keresztcsontból mindkét lábamba végig futó borzalmas fájdalmat kísérő zsibbadás és teljes elerőtlenedés miatt leestem mindkét lábamról. Ez eltartott kb 1-2 percig, azután visszatért az erő az izmaimba, és ha lassan is, de lábra tudtam állni. Sajnos az orvos szerint ez a gerincoszlop súlyos meszesedése következményeként máskor is előfordulhat. (Mert nincs elég bajom...)

2017. július 10., hétfő

Alíz jutott eszembe

Egy facebookos videóról Alízka jutott eszembe. Sosem tanítottuk sem arra, hogy hozza vissza az elrúgott teniszlabdát, sem arra, hogy reggelente, ha kiürült éjjel az itatótáljuk - Csöpivel közösen használták - akkor felvette és jó magasra felhajította, hogy a zajra felébredjek. :)) Még ezért is imádtam!

Alízka itt még kölyök volt. Talán fél éves.

Példamutató!

Tiszteletem!
Törökországban történt:

https://mindenamikutya.hu/kituntettek-ferfit/

A halál fája

Sosem hallottam róla, és biztos soha nem találkozok vele az életben, de érdekességképpen érdemes a linkre kattintani, hogy megtudjuk melyik az és miért olyn veszélyes:

Mama - mondja a...

Amikor egy falatért még beszélni is megtanul a kutya:

http://eztnezdmeg.net/megkerik-a-babat-hogy-mondja-ki-anya-a-kutya-reakcioja-szenzacios/

2017. július 9., vasárnap

Szia! - mondta ma Ádámka

Ma ebéden voltunk P-éknél. Ádámkával jött értünk. :) Megnézte az erkélyen a dédpapa otuját (satuját), futó pillantást vetett Nócira, Picúrra és...előbányászta a porszívót, mert egy férfi mindig megfogja a munka végét. :)))
Alig tudtuk lebeszélni, hogy az egész lakást ne "takarítsa" fel, hiszen mama egyszer már megtette. Némi ráhatással megértettük vele és beletörődött, hogy megyünk haza.
Otthon Anya fincsi ebédje és a két hónapos Dávidka várt bennünket. Már 56 cm és 5900 gramm. :)


 Bár most ezen a képen éppen nem látszik, de  Ádámka nagyon ügyesen eszik önállóan.
 Egy korty gyümölcslé-pálesz minden férfiembernek kijár. :) 
 
A hozzáértő italkóstoló tudja, hogy egyből nem szabad lenyelni a nedűt: előbb körbe kell kínálni az ízlelőbimbóknak, hogy előjöjjenek az ízek.... :))
Na és a koccintásnál ma már ő is mondta, hogy: szia!

Amibe nem haltam bele


Úgy döntöttem, lejegyzem, mielőtt elfelejteném, hogy egy infarktus után még egy kardos
támadást is túléltem 2007-ben, a Kerekes Kft Főnix Csarnokban megtartott évzáró buliján. Az
elkövető még ma is szabadlábon van. Sem akkor, sem azóta nem hozott fel a mentségére
semmit, pedig miután kiszúrt magának a nézőtérről és felkísért a színpadra, teljesen átszúrta a
torkomat egy hosszú karddal!

Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy egy csepp vért sem veszítettem, nem
estem össze, mint egy rongybaba, megköszönte hősies asszisztálásomat aznapi horrorjához és
bezsebelte a tapsokat. :)))

Szerencséjére fogalma sem volt róla, hogy én a szeptember 25-i infarktusom, és hosszú kórházi
tartózkodás után a mutatvány alatt végig azon izgultam, hogy rosszul ne legyek, össze ne
essek, mert oda a produkció(ja). :))))
Aki pedig a merényletet elkövette "ellenem":  Nagy Molnár Dávid

Azért örülök, hogy "aktív" részese lehettem  a műsorának! :)
Utólag is sok sikert!



lejegyezve: 
11/18/2014 06:17:00 

2017. július 8., szombat

NEM SEGÍTEK A FELESÉGEMNEK - EZÉRT NE SEGÍTS TE SE SOHA

NEM SEGÍTEK A FELESÉGEMNEK - EZÉRT NE SEGÍTS TE SE SOHA
52.4K
Az alábbi gondolatfoszlány néhány nappal ezelőtt indult hódító útjára, én a Facebookon találkoztam vele, a pontos eredet bizonytalan. Saját, szó szerinti fordításban közlöm: precíz magyarázata annak, miért nem segít feleségének egy férfi a háztartási munkában és a gyereknevelésben.
Nemrég átjött hozzám egy barátom kávézni, üldögéltünk és az életről beszélgettünk. Egy ponton megjegyeztem: „Megyek és elmosogatok, rögtön jövök”.
Erre úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy űrhajót építek. Csodálattal vegyes csodálkozással tette hozzá: „Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi.”
Visszaültem mellé az asztalhoz, és elmagyaráztam, hogy én nem „segítettem” a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem „segítség” az, hogy házimunkát is végzek.
Nem segítek a feleségemnek a takarításban, mert én is itt élek, és muszáj takarítanom.
Nem segítek a feleségemnek a főzésben, mert én is akarok enni, ezért főznöm is kell.
Nem segítek a feleségemnek a mosogatásban, mert én is használom azokat a tányérokat, amikből eszünk.
Nem segítek a feleségemnek a gyerekek körüli teendőkben, mert ők az én gyerekeim is, és az a feladatom, hogy az apjuk legyek.
Nem segítek a feleségemnek mosni, teregetni és összehajtogatni a ruhákat, mert ezek az én és az én gyerekeim ruhái is.
Nem segítek otthon. Én is ott lakom, a házhoz tartozom. Ami pedig a dicséretet illeti, megkérdeztem a barátomat, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy a felesége végzett a takarítással, a mosással, az ágynemű felhúzásával, a gyerekek megfürdetésével, a főzéssel, a rendrakással és a többivel, és te annyit mondtál: köszönöm.
De nem csak egyszerű köszönömről van szó, hanem a totális elismerésről: „Nahát! Fantasztikus vagy!!!!”
Ez így most furcsának tűnik? Furán nézel most magad elé? Amikor te egyetlen egyszer életedben felmostál, rögtön elvártad, hogy kitüntetést kapj... de miért is? Gondolkoztál már ezen, drága barátom?
Talán azért, mert macsó kultúránkban azt tanultad, hogy mindez az ő dolga.
Esetleg azt képzeled, hogy mindez pikk-pakk megvan, a kisujját sem kell mozdítania érte?
Akkor hát dicsérd őt úgy, ahogy elvárod, hogy ő dicsérjen téged, ugyanolyan intenzitással. Nyújtsd a kezed, viselkedj igazi társ módjára, ne pedig úgy, mint egy vendég, aki csak enni, aludni, fürdeni és a szexuális szükségleteket kielégíteni érkezik. Érezd magad otthon. Ez a te házad is.
Az igazi változás társadalmunkban otthon kezdődik: tanítsuk meg fiainknak és lányainknak, hogy miről szól az, ha igazi társ vagy!

2017. július 7., péntek

Oda, de még inkább vissza

Ma a reggeli órákban elindultam egy spéci cica száraz tápért a Vezér Állatpatikába. Elég messze van hozzánk, de a Picúr kedvenc kajáját máshol nem leltem fel.
A buszmegállóig semmi gond. Idő még volt úgy negyedóra az érkezésig, így logikusnak tűnt, hogy visszamenjek a mosdónkba, ha már az éjszakai hűvösnek bizonyult légáramlat nem volt hajlandó kihagyni a vesémet, amíg átsuhant a szobán.
Idő még mindig volt. A következő buszt simán elértem. Helyzet is volt, ahogy átvette a kissé elhasználódott lengéscsillapítóm az egyik döccenést. A vesém küldte a jeleket az agyamba, én meg igyekeztem minden erőmmel másra koncentrálni. A 2-es villamosig még csak-csak, de ahogy becsukódtak annak az ajtajai az én vérnyomásom az egekbe, a vér teljes mennyiségével a képembe szökött és szó szerint a pánikrohamtól már az ájulás környékezett. Ezt megelőzendő egy megálló után leszálltam és a levegőn kissé megnyugodva egy másik villamossal és busszal gond nélkül hazatértem.
Amikor ezt írom, már túl van a város néhány fület irritáló mennydörgésen, kb fél órás hellyel-közzel hatalmas záporon, és kellemesen csökkent a hőmérséklet.
A cicakajának majd máskor ismét nekifutok.  A tartalék remélem még addig elég lesz.

Példaértékű összefogás egy kis cica megmentésére



2017. július 6., csütörtök

Az FB üzente

Csilla, az ismerőseid 63 000 alkalommal kedvelték a bejegyzéseidet!

Örömmel látjuk, hogy az életed fontosabb eseményeit megosztod a számodra fontos emberekkel a Facebookon. 

2017. július 4., kedd

A tolvaj, a kukta és a húsleves


Disztingváltabban: Drága Tiszavirágom! Örömmel töltött el a két héttel ezelőtti meglepetés akciója! A családom, akiket eddig a jó Isten sem tudott tiszteletre tanítani, az elmaradt vasárnapi húsleves fájó hiánya okán még ma is imát mormol, belefoglalva az Ön édesanyjának a nevét is. Ha a húsleves az imáink hatására a torkán akadt volna, akkor ráér a kuktát az újraélesztése után visszahozni...ha egyáltalán sikerrel jár...

/A fotót az eredeti posztból Máté Oravecz engedélyével hoztam el. Meg is ígértem neki, hogy a kuktát hamarosan visszaviszem, csak a bablevest még megfőzöm benne....  /