2017. április 29., szombat

Mert sorban mind elmennek

MAZSIKÁM




Iszonyat végig nézni, amikor már itt a vég...és nem tudsz segíteni. Az első kutyám is a szemem láttára halt meg...hiába cipeltem orvostól orvosig. (Még 1976-ban.) Nem tudták, hogy megmérgezték vagy szopornyica...:( Lakásban tartott volt... érthetetlen...bár volt egy sejtésem, hogy kinek nem tetszhetett...és esetleg fagyállóval.... :( 2 évig élt velünk, s még ma is sírok, ha rágondolok. Iszonyatosan szenvedett, de még utoljára odavonszolta magát a lábamhoz, rám nézett és meghalt Üvölteni tudnék még ma is... :'( Mazsi egy Csoda volt, és imádott bennünket.
CSÖPI - PETI - ALÍZKA
 CSÖPI
ALÍZKA


Csöpi - ő is csak 12-13 (?) éves volt, a kisfiam találta, kb 2 évesen - vese- és cukorbetegségben érte a halál. 10 évet élt velünk. Alízka - 2 hónaposan fogadtuk be, mert valami elmebeteg kirakta a 9. emeleti folyosóra!...- az elszúrt!!! 1998-as állatkórházi ivartalanítás következményeibe halt bele.: plusz két műtét volt az előbbi miatt, amikkel sikerült más orvosoknak a sírba tenni 2001-ben. 5 évet élt velünk. :(


Hol a helyük a tappancsosoknak?


Kezdetben csak kutyákat fogadtunk be...így volt egy időszak, amikor ketten voltak. Amikor nagyobb lakásba költöztünk úgy határoztam, hogy a nappali tabu lesz nekik. Úgy is rengeteg helyük volt: étkezőkonyha, félszoba, előszobai folyosó, közlekedő, folyosó és egy 4x1,2 méteres erkély, ahová tavasztól őszig bármikor ki tudtak menni akkor is, ha nem volt senki otthon. Ez így ment 2 évig, amikor 4 hónap különbséggel mindkét imádott kutyusunk - Csöpi és Alíz -  meghalt. Majd belepusztultam, de az élet ment tovább... :(

Amikor magamhoz tértem - bár még ma sem tudtam feldolgozni igazán - mindent "szőrtelenítettem, fertőtlenítettem...és fáradtan beültem a ki/meg/kímélt nappaliba...és csak néztem a kifogástalan rendet, a hibátlan bútorokat, kárpitokat...és nem éreztem semmit. Nem töltött el sem örömmel, sem vigaszt nem nyújtott...mert a kutyusok nélkül azok mind jelentéktelen tárgyak voltak. És akkor eldöntöttem, ha lesz kutyám, cicám, nem fogom kizárni őket. ...és nem is tettem 2001. óta. Azt persze tiszteletben tartom és tartottam, hogy a gyerekek akkor engedik be a szobájukba, amikor akarják, de velem és a párommal ott lehetnek mindenütt, ahol és amikor akarják.

Csöpi - hátul -  és Alíz
*
 Detti
 Detti
 Roxi, Nóci - a fotón felül
Micó, Béci -  a fotón alul
Fickó nem látszik, mert az ablakban ült...
máskor meg a monitor előtt. :) 

2017. április 27., csütörtök

2017. április 25., kedd

Kicserélték a cicámat?!


Múlt hét szerdán még volt egy hal(k)szavú, okos, játékos, tök normális leánycicám, Picúr, az InterPici, aki az ivartalanítás után is kiérdemelte csodálatunkat jó természete miatt, hiszen békésen és meglepő türelemmel viselte a kötést: a kis ruhát. Okos cica lévén, tudta, hogy jobb a kis ruciban túlélni a 7 napos lábadozási időt, mint gallérban. Így, még ha visszafogott járására nem is volt láthatóan büszke, kiélvezve a helyzetet a nap legnagyobb részében pihengetve tűrte, hogy simogatással, kedves, együttérző szavakkal kényeztessük. Így tegnap - mert viselkedésével kiérdemelte - már azt is megsúgtam neki, hogy kedden próbát tartunk: levesszük a ruhácskát róla és, ha nem piszkálja a sebet, akkor nem is kapja vissza. Valószínű felfogta, mert feltűnően nyugisan és sokáig üldögélt estefelé a térdemen. Majd lefekvés után szokásához híven dagasztott és dorombolt a hasamon ezerrel.

Gondolatban már elképzeltem a keddi nagy pillanatot, amikor megszabadítjuk a "kényszerzubbonyától", ami azért csak rosszindulattal nevezhető annak, hiszen elasztikus és egy számmal nagyobb volta miatt láthatóan semmi fizikai kényszerítő eszközhöz nem volt hasonlítható. A lelkiek már más téma. :)

És eljött kedd, hajnali 5 óra....és arra ébredtem, hogy tankok dübörögnek, olykor mintha Boeing szelné át a szoba légterét, berregő csatakiáltások kíséretében minden mozdítható és rögzített tárgy, bútor kimozdul a helyéből; támadás indul a fotelek kárpitja, szőnyegek, cicajátékok ellen. Ahogy kómásan, félszemmel belebandzsítottam a félhomályba, látom, hogy Picúr ruci nélkül, csatakiáltások kíséretében süvít el felettem, az asztal felett, vagy minden olyan bútorzat felett, ami éppen magasabb nála.

Elsőre még fel sem fogtam, hogy totál pőre szőrben veszi az akadályokat, de a párom az étkezőből megerősítette a látottakat, kiegészítve azzal, hogy éjfélkor még ruciban repülte át Picúr Nóci cicát. Hajnalban viszont már "csupaszon" ébresztette a csatazajokkal.

A ruhácskát mondanom se kell, hogy kb fél órát kerestem, mire egy eldugott helyen megtaláltam. Megmutattam nyomban Picúrnak, az eddig halszavú, azaz halk szavú, majdnem néma cicusunknak, aki azt hangos berregéssel vette szemügyre, majd rácsapott és rá jellemző féloldalazással elviharzott.

Most, kedd reggel fél hétkor sikeres leszállást hajtott végre a szekrény tetején. Én kicsit csalódottan - amit annak az élménynek a hiánya okozott, hogy nem láthattam a hálás tekintetét, amikor megszabadítom végleg a ruhácskájától -, de megkönnyebbülten, hogy ezt is túléltük -, fogtam hozzá megírni a felszabadulás - és nem felszabadítás - mondhatni extázist hozó pillanatait.

Ja...most perpill ott van - mondanom se kell, hogy a beleegyezésem nélkül -, ahová eddig sosem mászhatott fel: a ruhásszekrény felső polcán, a pulóverek mögött.
Az az érzésem, kicserélték éjjel a cicánkat...








2017. április 22., szombat

A flanc, csak a flanc...

Picúr ápr. 19-én esett át az ivartalanítási műtéten. Azóta szenved ebben a hacukában...Hét napig tart számára ez a csapás....
Picúrka négy nappal az ivartalanítási műtét után a trendi ruhájában totál visszafogottan mozog: úgy tipeg, mintha parázs égette volna meg a talpacskáit. A műtét utáni napon egy másik, saját készítésűben úgy játszott, rohangált, mintha nem is műtötték volna...de úgy láttam, hogy néha-néha sikerül hozzáférnie a varratokhoz, így visszakapta a "bolti" rucit...ezzel viszont még nem sikerült megbarátkoznia.






2017. április 20., csütörtök

Gyermekbetegség a második gyerekkorban

69 éves korban bárányhimlősnek lenni...? Pedig a párom most éppen az.

2017. április 19., szerda

minek?

most is úgy jártam: mondom, mondom, mert kérdezett...és közben elkezd mással, másról beszélni...és nincs egyedül ezzel...na ezért szoktam le, hogy beszélgessek, vagy elmondjam a bajaimat...minek?
amúgy is egyre inkább ramaty vagyok...és ki hiszi el, amíg nyögve is megcsinálom? amit még írnék, azt megbánnám...már ezt is.

2017. április 15., szombat

Ki kit és mennyire


Nálunk nem volt szokás, hogy örökké bizonygassuk egymásnak, másoknak, esetleg idegeneknek meg pláne, hogy mennyire szeretnek, szeretjük egymást. Mi a Szüleimmel ezt örökké éreztük. Manapság mintha fordult volna a kocka. Bizonygatások, látványos vagy hangos megerősítések, erősítgetések, hogy én bizony mennyire imádom a lányom, a fiam, az unokám, a szüleim, stb. Olyan érzése van az embernek, mintha saját magát győzködné, hogy így igaz. Vagy mintha mindenki más gyermeke, unokája vagy épp a szülője iránt érzett szeretetét, érzéseit szeretné degradálni, mert nála jobban soha senki.....Ami kissé frusztráló. azoknak, akik ilyen élethelyzetben sem szeretik verni a mellüket.

Kellemes húsvéti ünnepeket!




2017. április 8., szombat

Szülinap-2.

Ádámka március 31-én töltötte be a második életévét. Isten éltesse erőben, egészségben, szeretetben még 100 évig! :)

A tortát én sütöttem, dekoráltam... :) Ami nem látszik: az a szívem. :) 
  
Ádámka a legjobban a koccintgatást élvezte... :)))

2017. április 7., péntek

Megvan a fogyás titkos receptje

Nekem bevált.

Tessék egy kutyát, öt macskát emeleten tartani, két gyerek és férj mellett  :D ; naponta munkába-menet előtt kutyát sétáltatni, ahogy délután és gyakran este is; a 84 négyzetmétert minden áldott reggel
felporszívózni, alomtálakat kitakarítani; futólépésben buszhoz rohanni, hogy a munkahelyre beesve a mintavevő, laboráns, mosogató és előadói munkát el tudd végezni, miközben naponta a munkahelyen bujkáló 10-15 kóbor cicát is megeteted - titokban! ;) -; majd futólépésben - rommá nyűtt testtel - irány a busz, hogy ismét beeshess :) , de most otthon az ajtón - úgy du 5 és 6 között, gyakran még később - még azelőtt, hogy a kutyád bepisilne -; hogy bevásárolj rohamtempóban, mert még vacsorát is főzöl és mosol és megeteted a tappancsokat, és előfordul, hogy újra fel kell takarítsd a nappal összegyűlt szőrcsomókat, és még a szűkebb értelemben vett családodra is szánni kell időt, hogy ne érezzék magukat úgy, mint a menhelyre leadott állatkák...a gyakori ügyintézésekről és még millió időt rabló elfoglaltságról nem beszélve...; ha esetleg már este 11 előtt bezuhansz az ágyba, de a fáradságtól már elaludni is képtelen vagy, akkor nyugodt lélekkel mondd, ha még így sem fogysz vagy tartod a súlyod: akkor minden más kúra csak szánalmas szemfényvesztés!

Zsefy :)