2017. január 31., kedd

Az anyák ne üvöltsenek...

75-ben egy korábbi ismerősömnél szültem...Nem is tudtam, hogy orvos lett, de mindketten jó ismerősként üdvözöltük egymást...Ehhez képest egy rémálom volt az egész.....Este fél hatkor beindította a szülést egy injekcióval és megveregette a vállam, hogy 2 órán belül...Amihez képest hajnal 5 óra 5 perckor szültem meg...Az utolsó órákban nem éppen halkan jajgattam...amit minden esetben a szülész kis csaj....ledorongolása követett. Majd az ollóval kivitelezett, érzéstelenítés nélküli gátvágásnál együtt érzően...annyit mondott: - na most üvöltsön anyuka! - s odaszólt az orvos(om)nak, hogy: ekkorát sem vágtam még, de megérdemli. És jót röhögtek! Hát ennyit az üvöltésről. /Akkor még csak a jó Istenhez mehettem volna panaszra, pedig ezután is lett volna miről..., másnap kis híján elvéreztem, de semmi bocs, vagy elnézést...)
...és, hogy mennyire tűröm vagy sem a fájdalmat, ahhoz a következő császáros szülésem lehet mérvadó: 81-ben veszélyeztetett terhesként két hónapot töltöttem a Klinikán. Elől fekvő méhlepény miatt jegyeztek elő császárra, de ez nem gátolt meg egy orvost abban a szándékában, hogy idő előtt természetes úton szülesszen. Ha nem vagyok észnél és nem teszek panaszt Gál adjunktusnál, akkor valószínű ezt a blogot meg sem tudtam volna nyitni...De visszatérve a műtéthez: sokkal komplikáltabb lett, mint bárki gondolta. Így a majd 3 órás műtét után Mocsáry doktor - a titulus nem pontos - megjegyezte, hogy jól rájuk ijesztettem. Azonban a lényeg, hogy szerencsére túléltem. (Ezt már én jegyeztem meg.)
A műtét után egy órával már teljesen magamnál voltam és a homokzsákkal a hasamon is úgy éreztem, mintha szétszaggatott volna egy tank lánctalpa. A fájdalomtól jajgatni sem bírtam, de két óra múlva mégis felkeltem és a kórterem másik végében lévő telefonhoz vánszorogtam, hogy édesapám telefonhívását fogadjam. Igaz csak a fogaim közül válaszolgattam, de válaszoltam. A köröttem fekvő szintén súlyos, nőgyógyászati problémákkal műtött idősebb betegek egyfolytában jajgattak fájdalomcsillapítóért. A nővér amikor kiosztotta a municiót megjegyezte, hogy vegyenek rólam példát! Nagyobb kínjaim vannak és még nem kértem gyógyszert, és egy jajszó sem hagyta el a számat.
Lehet mégsem volt indokolatlan 75-ben, hogy ha nem is üvöltöttem, de hangos jajgatás mellett szültem meg a kisfiamat?
A kitolási szakaszban háromszor úgy belekönyökölt Vízi M. a gyomromba, hogy onnantól kezdve mindennaposak voltak a gyomorfájdalmaim. 89-ben 3 hétig szanatóriumban is voltam. Lehet a munkahelyi stressz is fokozta a bajokat, mert idővel - ahogy nyugdíjba mentem - megszűntek a fájdalmak.

2017. január 8., vasárnap

Időjárásjelentések

Ma is olyan hideg volt, hogy a szemembe fagyott tegnapot nézhettem egész nap. 
(Zsefy)
*
Olyan hideg volt éjjel, hogy minden szabadjára engedett gondolatomnak sapkát, sálat kötöttem.
(Zsefy)
*
Nagy hidegben rétegesen kell öltözni!
 Fel is vettem 1 pólót, 2 pulóvert, 1 kardigánt, 1 melegharisnyára 1 pár zoknit, vastag 
nadrágot, 1 pár forró pillantást (napszemüveggel, hogy ne pazaroljam másra), néhány 
nyárról mentett mély levegővételt (kicsit lehűlt azóta, de jobb, mintha nem lenne) és a 
párom beutalóját: melegebb éghajlatra.
(Zsefy)
*
Holnap csak azért lesz fogvacogtató idő, mert odafönt jót akarnak nekünk. A téli kánikulát áthelyezték nyárra.
(Zsefy)
*
Meg akartam mérni a lakásban hány fok van...de kiszöktek.
(Zsefy)
*
Aki nem bírja a hideget az attól még nem meleg. jah
(Zsefy)
*

2017. január 1., vasárnap

Akire még emlékezel


Az ember addig él, ameddig az emléke.
Ha nem lesz aki emlékezzen rá, úgy tűnik el a világegyetemből, mintha sosem létezett volna.