2016. január 28., csütörtök

Bűntársak...

Odafelé...
szarka: - "Lopni, megyünk lopni"...
visszafelé...
macska:
" - Igyekezz, mert elkapnak!"

2016. január 24., vasárnap

Degenerált regeneráló


....mellékhatásként előfordulhat a betegek elhanyagolható %-ánál elvétve ép gondolat, normálisnak tűnő viselkedés.

2016. január 19., kedd

Huszárhangya csigagol...


Gyía, Csiga!
Húzd a csíkot, ha nem akarsz hangyasavanyodni!
(Zsefy)

2016. január 17., vasárnap

Karácsonyi étkek - 2015.

Amit nem osztottam meg Karácsonykor

Sajttal, sonkával töltött sertéslapocka, tejszínes mártásban.
Csili gazdag diós tortája: diós piskótából,lekvárral, meggyes mazsolás főzött diókrémmel, vaníliás, cukrozott , tejszínhabbal csokoládé "fröccsel"... :) 
moszkauer
csőben sült kelkáposzta sült csirkefalatokkal és sok más összetevővel gazdagítva
a göngyölt hús előtti kelt mákos bolti...




2016. január 16., szombat

Észrevétlen


Nincs elviselhetetlenebb a tömegbe gyűrt magánynál.
(Zsefy)


2016. január 2., szombat

Szépkorban


Egy nyugdíjasnak általában összeborzolódnak a napok.
Ez az a kor, amikor már nem fontos kibogozni a hétfő tincsét a vasárnapiból.
A hétköznap vagy ünnepnap közötti különbséget nem jelzi esténként az ébresztőóra beállítása. Lassan a hétvégi ebédek menüsora elveszíti megkülönböztető jellegét. Nincs akkora jelentősége a korábban
megmásíthatatlan ételkoszorúnak. Ami van abból lesz ebéd. Esetleg vacsora.
Az előző pillanatot is csak a kályhához visszatérve tudod folytatni. A bolt egyre távolodik, a kanál
elnehezül a kezedben. Az utcán meglep, ha észrevesznek, és nem lep meg, ha nem, hiszen most is a tíz évvel ezelőtti göncödben játszod a láthatatlant a fal mellett csoszogva.
  A várakozásokba meszesedett gerinced egyre görbébb, és laposakat pislogsz még szeretteid mellett is. Az ölelés olykor futva közlekedik.
 A gondolatok leporolásra várnak, de ha szavakba próbálod önteni, a szó valahogy egyre többször
beledagad a szádba. Vagy nincs kivel megosztani azt az egy falatnyit, vagy attól tartasz, hogy másnak már elment tőle az étvágya.
Amikor csak élvezni kellene az életet lehet neked már nem megy.
De ha van, aki éhét mégis veled csillapítja, szerencsésnek mondhatod magad. Amíg megoszthatod
valakivel csillagok mellett szemed ragyogását, amíg talpalatnyi helyen sem a szűköt, de az ölelést érzed, addig körülvehet akár a csend is. Nyugodt lehetsz, mert majd éppen akkor koppan a küszöbön egypár cipősarok, amikor nem találod a járóbotod, és elkíséri bizonytalan lépteidet. Ha kell, egészen az örökkévalóságig.


     2016.01.02.
     Zsefy