2015. november 28., szombat

Komolyan!



Minden napra egy mosoly és könnyebb minden, ami komoly... :)

2015. november 22., vasárnap

2015. november 21., szombat

Óriási különbség


Vannak akik az utolsó falatot is megosztják a másikkal és vannak, akik csak azt.


2015. november 15., vasárnap

2015. november 12., csütörtök

2015. november 9., hétfő

Papa, Mama

Szentesi Papa....




Minden nap eszemben van. Senki sem kívánhatna szeretőbb apát, férjet. Mindent megtett azon felül is, hogy más szerint már nem is lett volna rá lehetőség. Na nem a vagyongyűjtésre gondolok. Igaz egész életében képezte magát, hogy egyre feljebb kerüljön a munkahelyén, hogy egyre jobb életet biztosíthasson nekünk, de nem ült a pénzre, és nem zsugorgatta párnában. Nem szórta a pénzt, de ő még tudta, hogy mikor kell nagyvonalúnak lenni, hogyan kell úriemberként viselkedni.
Mi rendszeresen jártunk hétvégeken cukrászdákba, moziba, időnként színházba. Mindőnknek volt ezekre az alkalmakra olyan elegáns ruhája, ami miatt megállítottak az utcán, hogy hol vettük? Legtöbbjüket csináltattuk.

Nem volt ünnep, hogy valamivel ne lepjen meg bennünket. Ezekre az ajándékokra a plusz munkákért kapott pénzből tett félre. A fizetését mindig Anyunak adta. Házasságuk elején ez bizony nagyon kevés volt. Nehezen lehetett beosztani úgy, hogy csak apunak volt keresete. De anyu ügyes, találékony feleség és anya volt. Időnként azért előfordult, hogy sírásba torkolt egy-egy hóvégi miből -hogyan. Azért a hatvanas évek közepétől már könnyebbedett a helyzetünk. Ahogy több és több
szakmát, ismeretet szerzett meg Apukám, úgy sikerült egyre jobban fizető állást kapnia.
Precíz és maximalista volt. Állandóan képezte magát.

Nagycsaládba született egy kis faluban, Konyáron.  Csak felnőtt fejjel volt módja, hogy gépésztechnikus végzettséget szerezzen a Mechwart András Gépipari Technikumban. (Ekkor én úgy tizenegy éves lehettem.)

Mielőtt belekezdett a technikumba a  BIOGAL Gyógyszergyárban volt esztergályos, lakatos, műszerész, finommechanikai, majd univerzális műszerész.  A hetvenes években anyagbeszerző, majd anyaggazdálkodó.
1974. elején vidékre ment műszaki ellenőrnek egy építőipari céghez. A kijárást viszont nehezen bírta, így visszajött és műszaki ellenőrként a DEBER-től ment nyugdíjba.
Ahol a műszaki berendezéseket -  gáz, víz, elektromos vezetékek, berendezések - ő vette át, ott mérget lehetett rá venni, hogy rendben van.
Korrekt, nagy tudású, szakmailag elismert, sokoldalú ember volt. Ha otthon nem éppen barkácsolt, rádiót, tv-t szerel, javított, unokáknak meglepetést készített, vagy éppen a hétvégi kertben építette a házat, műhelyt, garázst, és mellette gazdálkodott, akkor a kezében mindig könyv volt.
Nem ismertem hozzá hasonló embert.
Azóta sem.


2015. november 4., szerda

2015. november 2., hétfő