2015. március 22., vasárnap

Napfogyatkozás



Bman fotója Jászjákóhalmáról - időkép oldaláról (https://www.idokep.hu/hirek/reszleges-napfogyatkozas-lesz-penteken)
Magyarországról nézve közel 60 százalékos takarásba került a Nap.


 Kb ugyanilyen látványban volt részem/részünk 10:40 körül, Debrecenben, azzal a szerencsés eltéréssel, hogy a Nap körül tiszta (kék) volt az égbolt.
Nekem sikerült nyomon követni a napfogyatkozást 11:10-ig. Fantasztikus volt.
Lementem az utcára és néhány ismerősömet is rávettem, hogy a védőszemüvegemmel pillantson az égre. Kár lett volna kihagyniuk. (Az állateledel-, a dohány-, a zöldség-, a fehérnemű- és a virágboltos valamint a férje, továbbá az egyik lakótárs is örömmel és köszönettel engedett a felkérésemnek.)

Ennél nagyobb élményhez 1999-ben, augusztus 11-én volt szerencsém amikor a kisebbik fiammal végig nézhettük a teljes napfogyatkozást.
Az alábbi videó - nem saját! - a Hortobágyon található Kadarcsi-tónál lévő horgásztanyán készült a az 1999-es napfogyatkozásról. 
https://youtu.be/nkIayTK2eTE

Magyarországról (Ausztria, Németország és Svájc mellett) legközelebb 2081. szeptember 3-án lehet majd teljes napfogyatkozást megfigyelni, akkor viszont a mai 2 perc 49 mp-nél jóval hosszabb ideig, 5 perc 33 mp-ig lesz majd látható a jelenség.
http://hvg.hu/instant_tudomany/20150320_napfogyatkozas_mikor_lesz_legkozelebb )

A legközelebbi  részleges napfogyatkozás Magyarországon  2021. június 10-én lesz, de akkor csak a nap 40 százaléka fog eltűnni.  Más hírek szerint ehhez mérhető részleges napfogyatkozás Magyarország területéről legközelebb 2022. október 25-én várható, és az is csak 32%-os lesz.

Érdemes utánanézni, melyik igaz. Egyelőre elég kaotikusak az információk. :(
Talán a részlegest még megérem... :)

2015. március 13., péntek

Péntek 13.


Általában legyintek rá. Azért titokban drukkolok, hogy az ilyen napok simán teljenek és érjenek véget.

Ma reggel, ahogy eszembe jutott, hogy az idén már másodjára péntekre esik a 13-a, végiggondoltam, mi mindent terveztem, azután megnyugodtam, hogy azokból baj nem lehet. Azután jött néhány kellemetlenség, amik végül...
Már egy hónappal korábban lebeszéltük a DHJ Szervizzel, hogy az előre javasolt időpont helyett egy másik - azaz a mai - napon cseréljék le a hideg és a két meleg vízóránkat. Nem is volt semmi gond. Jöttek, leszereltek, óraállásokat egyeztettek, felszereltek, dokumentáltak. Én elolvastam, aláírtam, fizettem. Ők el.
Éppen a munkálatok nyomait kezdtem eltüntetni, amikor a párom szólt, hogy elfelejtették az egyik óra gyári számát rögzíteni a szervizlapon. Puff.
Felhívtam a szervizt. Az ügyintéző visszaküldte a szerelőt. Mire megérkezett, már az is kiderült, hogy a szervizlapon még egy hiba van. Az egyik órának nem a gyártási számát, hanem valami tipus számát írták fel.
De! Szerelő jött. Hiányzó adatot pótolta. Hibás adatot javította. Dokumentáltan.
Elnézést kért és  távozott.
Azaz: mégsem peches, inkább szerencsés napom volt. Mert, ha nem veszi a párom észre, ki tudja mennyi galibát okozott volna a későbbiekben a rossz dokumentáció.

Na, az izgalom verejtékcsöppjei letörölve, takarítás teljesítve. Jöhet egy kis vásárlás.
Lementem és szokásomhoz híven jól felpakolva tértem vissza a "veszek egy-két dolgot" körutamról.
Ahogy én hazaérkeztem, úgy a párom már indult is a Tescoba. Hosszabb út, több cucc, nehezebb szatyrok, én már járni se nagyon tudok, tehát az az ő dolga.
Ahogy kitette a lábát, én rögtön rendezkedésbe kezdtem. Egyedül a legjobb az ilyen.
Az első ténykedésem az volt, hogy a vadi új terítőre cseréltem a kihúzható étkező asztal terítőjét. Nagyon jól mutatott. Na, gondoltam, csak visszamegyek a konyha asztalra megveszem a párját. Mivel egy légtérben van a konyha és az étkező, igazán nem mindegy, hogy mennyire vannak vagy épp nincsenek összhangban a színek, a minták, a terítők.
Összekaptam magam, már amennyire tudok sietni, és irány le a boltba!
Naná, hogy addigra  - már másodjára - elromlott a lift.
Így az újabb terítővel már kínkeserves lett a hazatérés. Begörcsölt lábakkal, enyhe légszomjjal estem be az ajtón. Ahogy hozzá akartam kezdeni a konyhaasztal felcicomázásához, belém villant, hogy lehet keresett a párom.
Nézem a vezetékes telefon kijelzőjét. Igen. Hívott.
Semmi gond. Visszahívtam. Egyszer, kétszer, legalább ötször, de nem vette fel. Újra próbáltam. Akkor meg a hangpostafiók jelentkezett. Na még egyszer...és akkor állt meg bennem az ütő, mert egy hang közölte, hogy ilyen számon előfizető nem kapcsolható.
Jesszusom! Hasított belém. Az is lehet, nem vitte el a telefonomat - mert az övé már befuccsolt, így az enyémet szoktam neki odaadni -, hanem a boltban elhagytam vagy ellopták ezt is. (Sajnos egyet korábban elhagytam, egyet pedig elloptak tőlem.)
Az is lehet a tolvaj csinált vele valamit, és azért nem hívható, azért jelezte azt, hogy nincs előfizető ezen a számon.
Mire idáig jutottam gondolatban, már a parketta is hullámzott alattam, olyan ideg lettem. Nem tudtam én már semmit csinálni, csak le-fel járkáltam és imádkoztam, hogy mielőbb hazatérjen a párom.
Nem volt hiába... :)
Hamarosan megérkezett és megnyugodhattam, hogy nála volt a mobilom és ő ugyanúgy járt, ahogy én. Nem tudott hívni, és még üzenetet is kapott, hogy a hívott szám nem kapcsolható.

Akkor tehát elmondhatom, hogy végül szerencsésen végződött ez is, mert azóta is működik a mobilom, és a legfontosabb, hogy nem hagytam el, nem lopták el. Így akár anyagilag is jól jártam ezen a napon... :))

Cédrus65
...egy kis pletyi...feketén... :)))

2015. március 12., csütörtök

Vénusz domb

Ma bukkantam rá...:

A lapos szeméremtest az új trend.... :(((

http://www.vital.hu/szemeremplasztik

Elképesztő. És mekkora üzlet ez ismét a plasztikai sebészetnek! Szeméremtest-plasztika.... Hm.
De, ha belegondolok, hamarosan az ügyes, kreatív vállalkozók ebből is hasznot húzhatnak:
 Ha piacra dobják a konzervatívabb férfiaknak az eldobható műszeméremdombot.

Jááájjj!

Most ugye ötletet adtam?!   :)))
A bevétel 10%-ára igényt tartok!

....domborulatok....  :))) 

2015. március 11., szerda

Az utolsó gondolat

Szöveg..? Majd valami eszembe jut róla. :)) Addig csak a kép:


Már eszembe is jutott... :)
Én azon morfondíroznék, hogy kitakarítottam-e rendesen, minden a helyén van-e, ha jönnek értem...

2015. március 10., kedd

Akinek halálhírét keltik, soká él...


Már évek óta nem járatunk újságot. Maradt a digitális újság.
Az első, amit megnézek benne a gyászhírek rovata. Ez a rossz szokás azóta alakult ki és maradt meg, amikor a legnagyobb döbbenetemre saját nevemet láttam meg egy gyászkeretes hirdetésben. (Úgy tizenöt, húsz évvel ezelőtt.)

...és azóta is mindig megnyugtat, hogy még nem vagyok benne... :)

Valahogy eszembe jutott - MRI vizsgálat 2005-ben

Olvastam egy panaszos levelet a neten. Sokan elhitték, amit nehezményezett, míg mások támadták a panaszt tevő beteget.

Nos, nekem is volt élményben részem. Attól függetlenül, hogy nem vonom kétségbe, az orvosok és ápolók 99%-a a lehető legjobb tudása szerint és a körülmények adta lehetőségek maximális kihasználása mellett mindent megtesz a betegekért, azért olykor ők is hibáznak.
Rólam például az MRI vizsgálaton a fejhallgató elcsúszott...Pontosabban csak úgy, lazán a fejemre "passzolta" az ápoló, anélkül, hogy egy szóval is figyelmeztetett volna, hogy nem ok nélkül és nem éppen zenehallgatás céljából fog ott díszelegni.
Azután magamra hagyott és megindult a vizsgálat.

Sajnos a gép egyre durvább kattogó hangjára a szívem egyre elviselhetetlenebb gyorsasággal kezdett verni. Úgy éreztem, hogy a szívdobogásom ráállt a gép frekvenciájára. Lehet nem pontos a kifejezés,  de ahogy gyorsult a kattogás úgy nőtt a pulzusszámom is.
"Majré" gombról szó sem esett, csak arról, hogy kint vannak és figyelnek a vizsgáló ablaka mögül.
 Mikor már infarktus közeli állapotba kerültem - szívbeteg vagyok - az egyre gyorsabban és  mélyebb hangon, egyre hangosodó kattogás miatt,  el kezdtem a lábamat - ami elég nevetségesnek hathatott - emelgetni.
Ez volt ugyanis megbeszélve, hogy ha gond van akkor így jelezzek.
Mivel eredménytelen volt, előbb normális hangerővel hívtam az orvost, majd segítségért kiabáltam. Percekig.
A folyosón lévő betegek kerítették elő a gép kezelőjét...
Ha felhívják a figyelmemet, hogy nem dísznek van a fejhallgató...és én akkor nyomban jelzem, hogy nincs jól feltéve.... tegye fel rendesen!...talán még meg is tudtak volna vizsgálni.
Így viszont - én hülye - még én szabadkoztam, hogy gondot okoztam...
Az orvos vagy asszisztens - nem derült ki - ráírta a papírra, hogy pánik beteg vagyok.
Sosem voltam előtte, de azóta már igen.
Ja...december 22-e volt....ünnepi hangulat. Az orvosok és asszisztensek kisebb-nagyobb csomagokkal járkáltak a folyosón, karácsonyi jókívánságokkal köszöntgették egymást távozóban.

2015. március 4., szerda

2015.03.04.- Szinte minden nap....

Százszor is leült, hogy leírja, és százszor legyintett rá. Arra sincs ereje, hogy újragondolja, mi minden történt. Pláne, hogy még le is írja. Pedig jó ötletnek látszott.

Hamarosan megszületik az unoka, és már azon stresszel, hogy mi lesz, ha nem tud megfelelni. A kicsinek, a szülőknek, és magának. Ha nem bír elmenni érte az oviba. Ha nem tud ugrani, ha valami baj, betegség miatt neki kell vigyázni rá. Ha nem értik meg, hogy nem az számít, hogy akarja-e vagy sem. Lusta-e vagy sem..Hiszen ismerik. Legalábbis a fia...Ha belepusztult is mindent megcsinált. Betegen is. De van az a kor és kór, nyavalya, ami mellett már kevés az akarat.
És ez a legfájóbb. Hogy akarva sem lesz talán képes rá.

Neki sokat segített az édesanyja, mama. Ha kellett vigyázott a gyerekekre, amikor betegek voltak és nem mehetett vagy nem mert elmenni velük táppénzre. Hányszor hozta a család, a gyerekek kedvenc ételeit. Szilvás gombócot, túrós derelyét, palacsintát, friss gyümölcsöt a kertből. A kertből, amire  mama annyira haragudott, mert papa minden idejét és erejét elvette, és amit papa olyan szeretettel gondozott erején felül is, hogy a kis unokáknak a kedvében járhasson.

Csak mégis más volt abban a helyzetben, mint most.
Anya és lánya között húsz év volt a különbség.  Egy negyvenhat éves nagymama - még ha vannak is egészségügyi problémái - csak jobban és többet bír, mint egy hatvanhat éves. Főleg, ha az utóbbinak sem a szíve sem a lába már nem úgy működik. Amikor az embernek már a lakásban is fájdalmas a mozgás, amikor örül, ha ki tud takarítani, megfőzni, majd le kell pihenjen, hogy a nap hátra lévő részét rosszullét nélkül megússza...az bizony- ahogy ma mondják - gáz.
Miközben örül és már szinte látja, ahogy a kezében fogja a kicsit, egyre jobban szorong, hogy elég jó lesz-e majd nagymamának...Megfelel-e majd a fiának, a menyének...

Este van. Nézi a kutyáját, ahogy magába révedve fekszik a fotelben. Már simán elő tudja venni a kedvenc kutyaropit. Hiába csörög a zacskó. Nem hallja.
Már nem is nagyon lát.
Nézi, hallgatja ahogy szuszog és ismét rájön a sírás. Siratja  egyik, csodálatos macskáját, siratja imádott kutyáját, mert már a járás neki is nehezére esik. Az elnehezült testét a lábai nem bírják. Láthatóan fáj minden lépés. Megöregedett, ahogy ő, de nem úgy ahogy lehetett, kellett volna.


2015. március 1., vasárnap

2015.03.01.


Ma chilis babot főz. Már nem foglalkozik azzal, hogy hétköznap vagy vasárnap van.
Úgy tizenöt-húsz éve állt át az "azt főzök, ami van" szisztémára. A gyerekek kirepültek...Bár csak részben igaz, mert nagyobbik fia velük él, de már felnőtt ahhoz, hogy megértse - legalábbis reméli -, hogy hol az anyagi, hol az erőnlét hiányzik ahhoz, hogy minden vasárnap "ünnepi" menü legyen. Az a lényeg, hogy ami asztalra kerül az a - körülmények adta - lehető legfinomabban legyen elkészítve.  Akkor senki sem áll fel az asztaltól csalódottan.

Az ebédhez visszatérve: ez saját variáció.
Sok ételt készít másképpen, mint ahogy a receptek többsége tanácsolja. A legtöbb finomabb is lett/lesz a végén, mint az eredeti.
Kicsit büszke is rá. Elmondhatja, hogy a saját "képére", ízlésére formálja azokat, s így egyedivé válnak. A rokonok, vendégek visszajelzése szerint érdemes kísérleteznie, mert mindegyik finom.
Volt egy kolléganője, Budai Ica, aki szintén vegyészkedett. Az ő mondása volt, hogy "egy vegyésztechnikus csak jól főzhet, mert a főzés is tiszta kémia."
Ezt szemelőt tartja, ha a fakanál után nyúl,  azóta is.

Szóval chilis bab...ami sóletnek indult. :)
Volt otthon minden hozzá: hagyma, tarka bors, édes és erős paprika, fokhagyma, füstölt kolbász, füstölt kolozsvári szalonna, tojás és húsbetétnek - marha, disznó, liba helyett - egy néhány csirkecomb. Ez utóbbiakat megpirította, félig puhára párolta só és tarka bors kíséretében, és akkor adta a babhoz, amikor az már majdnem kész volt. Azaz a teljes főzési idő - kb két - két és fél óra volt - utolsó fél órájában...De közben rábukkant egy lassan lejáró szavatosságú Knorr "Chilis bab" fűszerkeverékre, a fagyasztóban pedig úgy 20 dekányi kukoricára. Evidens volt ezután, hogy chilis babot csinál saját recept szerint. :)

Isteni lett.